“A nép amelyik elhagyja Istenét, azt a népet Istene is elhagyja.” Miután Attila halála után fiai között nem volt győztes utód, némelyek hazamentek Szittya országba (Szkitiába, Turániába), néhány ezer pedig magát a túlerő és az üldöztetés elől már nem hunnak, hanem székelynek nevező letelepedett és őrködött Székelyföldön, várva a Hunok (magyarok) visszajövetelét az erősítéssel.
Novák István DLA-Ybl díjas Városi Főépítész haláláról: Kedves PISTÁM! Kedves BARÁTOM! Tisztelt Novák István! Én nem búcsúzom Tőled! Egy negyvenéves földi barátság szakadt meg a bekövetkezett, váratlan eltávozásoddal. A köztünk lévő negyven éves töretlen földi barátságunk ért véget. A rendőrségi meghallgatásom után, ahol KOPPÁNY VEZÉRÜNK ISMÉTELT MEGGYALÁZÁSÁRÓL HALLGATTAK MEG, Hozzád, házadhoz a Tímár utcában […]
Mert szeretlek nagyon Könnycsepp a szempilládon este: én vagyok. És én vagyok az a kíváncsi csillag, mely Rád kacsingat és Rád ragyog. A csók, a csókod, az is én vagyok. Végigálmodom az álmodat, ölelésedben én epedek el, csak én tudom minden kis titkodat. A kulcs vagyok, mely szíved rejtett zárjait kinyitja, s a nyíl vagyok, […]
Azoknak, aki esetleg eddig nem ismerték ősi írásunk jeleinek eredetét és jelentését.
Miközben a keleti térrendezés – a kínai feng shui és az indiai vasati – divatja egyre szélesebb körben terjed, már-már a feledés homályába merül az ezeréves magyar házépítési szokásrend, mely nemcsak a földrajzi adottságainkra épült, hanem a magyar lélek mágikus erejét is keretbe foglalta.
Leiningen-Westerburg Károly: “A világ feleszmél majd, ha látja a hóhérok munkáját.” Damjanich János: “Legyőztük a halált, mert bármikor készek voltunk elviselni azt.” Török Ignác: “Nemsokára Isten legmagasabb ítélőszéke elé állok. Életem parányi súly csupán, de tudom, hogy mindig csak Őt szolgáltam.”
Táltos felhők tornyosulnak, sebes sólymok szívem tépik, lélekhangok égbe vonnak, titkos utakról susognak, lángszoknya lebben-lobban, égeti sarkam, derekam körül verítékes-véres kendő, jég alatt fekszem, fából szakított testem indián asszony, leplezem leplezetlen elevenségem madárságom sutaságom, sár a fülemben vér a torkomban, szétárasztom a magamba-zártat, lehántom a sok gyémántkérget, megtorpant ölelések. Dalolnám a kimondhatatlant, érinteném az érinthetetlent, […]
Kedves Barátaink, testvéreink! Véget ért. 3 nap, mely nem szólt másról, mint az együvé tartozásról, kicsiny országunk szeretetéről és feltétlen tiszteletéről, őseinkről, igazi gyökereinkről. Aki nem volt jelen, annak szavakkal körül sem írható, ami Szegeden történt. Ennek okán kérünk benneteket, hogy amennyiben videó felvételt, vagy fényképeket készítettetek az eseményről, azokat – persze csak a publikusakat […]
Augusztus 15-én sor került a “Szögedi-szer magyar napok 2012” program kísérőrendezvényeként a “Fény fiai vagyunk” kiállítás megnyitójára is. Az alábbi bejegyzésben láthatjátok a jeles eseményen készült fotókat.