EGY BARÁT ELMENT – ÁTEVEZETT A TÚL OLDALRA!
…Mindég egy folyó kép jelenik meg előttem – a mi TISZÁNK -. ha az élet és édös testvére, a halál, mint egyik legmagasztosabb emberi érzés kérdésen gondolkodom. A FOLYÓ az ANYÁNK, az állandóság és változás, a pillanat, a bánat és öröm – mind édes testvérek. Így gondolok reád TEST VÉREM, IMRE!
Az 1980 as idők derekán járunk, amikor a BÁRKA kocsmában egy TAVASZT váró márciusi estén mögszületött az ÚJ -SZÖGEDI ESTÉK gondolata! “HÍVJUK A KOMMUNISTA DIKTATÚRÁT PÁRBESZÉDRE!!” Fiatalok voltunk ÚJAT, VÁLTOZÁST AKARTUNK. (DE NEM ILYET- HOGY A DIKTÁTOROK ÉS RABLÓK HELYET ÚJ DIKTÁTOROK ÉS RABLÓK JÖNNEK és megint megtalálják és fölépítik a jellemhibás haza és nemzetáruló kollaboráns kiszolgálóikat.) ELSŐ vendégem voltál az akkori Újszögedi NOVEMBER 7 – ma BÁLINT SÁNDOR KÚLTRHÁZban! Akkor “másként gondolkodóknak” hívtak bennünket. Zsúfolásig megtelt a változást óhajtó emberekkel! MA 10-en, HA ELMENNEK ! CSALÓDOTT MINDENKI, de MÉG NEM EGÉSZEN ÉBRED – még nem látja, hogy ma már lassan SE ORSZÁG, SE NEMZET, SE JÖVŐ! DE bekövetkezik az ÉBREDÉS – igaz, hogy fájdalmasan!
Majd VELED ÁRPÁDHALMI KURGÁNON – kis Magyarországon fölállítottuk az ELSŐ MAGYAR ÉLETFÁT! CSAK TANULTAM TŐLED! AKKOR, ÁSOTTHALMON az ERDÉSZETI ISKOLA fafaragó táborában én is megfaragtattam a MI a SZÖGEDI MAGYAR ÉLETFÁNKAT kisebbik fiam, PÉTER születését várva! ZSUZSANNA FELESÉGEM már “mindönnapos” volt! Ma is csak KÖSZÖNET NÉKI – a NŐNEK, AZ ANYÁNAK, a MAGYARNAK -, hogy ezen áldott pillanatokban mellettem állt, tűrte és bíztatott a VÉRTÓ SZÜLETÉSE, az ÉLETFA SZÜLETÉSE, a NEMZET ÚJJÁSZÜLETÉSE (akkor azt HITTÜK) VÁLLALÁSOMBAN! Az akkori iskola igazgatónak, FLŐRICH BANDInak és társainak volt bátorságuk(!) az ÉLETFÁT MÖGFARAGNI. Az állásukat kockáztatták vele! Az általam 29 éve megálmodott terv, hogy a VÉRTÓI dombon – MI KURGÁNNAK HÍVTUK VELED IMRÉM, mert a KURGÁNOKAT IS ELEINK FŐLDBŐL, SZÍVBŐL és LÉLEKBŐL EMELTÉK- FÖLÁLLÍTSUK, mint a leendő nemzeti kibontakozás JELKÉPÉT, megvalósulni látszott! Aztán a beszállítási nap hajnalán az igazgató telefonált:
– Jani baj van!
– Mi a baj?! – kérdeztem én.
– Az éjszaka a kommunisták földaraboltatták a MAGYAR ÉLETFÁDAT egy méteres darabokra, hogy NE TUDJUK a SZÖGEDI – VÉRTÓI MAGYAR NEMZETI EMLÉKHELYEN fölállítani!
Az, aki a Megye akkori kulturális kommiszárjaként ezt a határozatot hozta, MA IS KULTURÁLIS FŐTANÁCSADÓ! Hát itt tartunk!
MEGTANÍTOTTÁL kitartásra, hitre és akaratra ! TE TANÍTOTTÁL MEG, HOGY A MAGYARSÁG NEM TRÉFA! S a MAGYAR ÉLETFÁT – 25 ÉV UTÁN – CSAK FÖLÁLLÍTOTTUK a VÉRTÓI DOMBON! Még ha ki is rohant egy városi új “kommiszár” azzal, hogy:
“MI EZ A SZAR ITT?!”
Ha nem vagyok éber, az ott DOLGOZÓ MUNKÁSOK MEGLINCSELIK! (ISTEN adjon neki megvilágosodást.) …EZ VOLTÁL TE, IMRÉM! TANÍTÓ ÉS MESTER. AZ A MAGYAR, AKI HITÉVEL, TUDÁSÁVAL, KITARTÁSÁVAL, AKARATÁVAL PÉLDÁT MUTATOTT E HITEHAGYOTT MAGYARSÁGNAK ÉS A VILÁGNAK! TE VOLTÁL A MAGYAR ÉLETFA, IMRÉM!!
…Megint itt ülök az én ANYÁM, a TISZA folyónk partján és reád gondolok! LÁTLAK a TÚL parton, látom a bajszod alatt megint mosolyogsz. Látom a MAGYAR ÉLETFÁT és hallom szavad s parancsod, ahogy szoktad:
“CSINÁLD TOVÁBB JANI! MÖGÉRTÖTTED, A KUTYA ÚRISTENIT?!”
A MI ÖREGISTEN ATYÁNK ÁLDÁSA LÖGYÖN VELED A CSILLAGOKBAN IMRÉM! ÁLDÁS!
Testvéri SZERETETTEL:
APRÓ JUHÁSZ JÁNOS
őrző
A búcsú azonban nem lehet méltó a távozott érdemeinek megemlítése nélkül. Hisz mind azért kaptuk ezt a földi létet, hogy nyomot hagyjuk. Nyomot, mely jobbá tesz. Minket, másokat, egymást. S Makovecz Imre temérdek ilyet “nyomot” hagyott itt nekünk és az utókornak.
Ezért álljon itt egy válogatás Makovecz Imre alkotásaiból (természetesen szubjektív alapon és a teljesség igénye nélkül). Mi így tisztelgünk élete, munkássága és lénye előtt.
Makovecz Imre azonban nemcsak alkotásaival kívánt üzenni. Beszédeiben, beszélgetései során is rá tudta irányítani a figyelmet mindarra, amit szíve-lelke szerint fontosan ítélt, s beszélt ezekről nyíltan, magától értetődő egyszerűséggel, mégis szilárdan, megrendíthetetlenül. Magyarságról, hitről, szeretetről, ember és természet kapcsolatáról. S hogy ebben mi a különös? Semmi… hacsak nem az, hogy ezek az üzenetek mindannyiunk számára megszívlelhető, örök érvényű üzenetek.
„Isten léte evidens. Nézzen meg egy falevelet! Hogyan lehet ilyet tervezni? Szimmetrikus minden, s mégis egyedi. Milyen szellem az, amely mindezt fenntartja és kormányozza? Mert a rendszer működik. Hacsak le nem téped a levelet, az örök törvények szerint nő meg. Jelen van egy állandóan megújuló, kreatív, felfoghatatlan színvonalú, befoghatatlan méretű világ, amely nem valahol van, hiszen én is belőle vagyok. Meg maga is, ahogy a kutya, a hernyó, a lepke, a felhő meg minden létező. Mindig fölfelé mutogatunk, amikor a Jóistenről beszélünk, ami mókás, mert közben Ausztráliában is fölfele mutogatnak, ami ugye épp az ellenkező irány. Pedig ha Istenről beszélünk, körbe kellene mutatni. Ott van mindenben, bennünk is.
A szeretetben, amely a kapcsolatkeresés előszobája, egyben szülőszoba is: ott, és csak ott születik a megismerés.
Intellektuális megismerés ugyanis nem létezik. Abban benne van az ítélet, a tetszik-nem tetszik.
A szeretet az egyetlen hatékony megismerő erő. Amikor megszűnik a tetszik-nem tetszik kettőssége, és őszintén érdekel, amit, akit látsz, akkor vagy képes a megismerésére. Azaz, ha szereted.
Ez nem hit-, hanem ténykérdés. Annyira evidens, hogy én nem is hiszek. Csupán nem vagyok vak. Azt viszont, aki erre a valóságra rányitotta a szemünket, úgy hívják: Jézus Krisztus.”
/Makovecz Imre/
