“Festőművész, Magyar Táltos, TESTVÉREM és Barátom.”
/Apró Juhász János/
Bicskey Zsolt a “szkíta aranyszarvas földjén”, Tápiószentmártonban nőtt fel, a művészet, a líra és régészet bűvöletében.
Kiemelkedő rajztehetsége révén kerül külföldre, festészetet francia mesterektől tanul.
A régmúlt iránti szenvedély korán kialakult benne, s ma is második – vagy másik – hivatása az ősi rovásírások vizsgálata. Több kutatócsoport tagja, előadásokat tart őstörténeti és rovásírás témákról.
Az írásfejtés racionális tevékenység, de az ezer vagy ki tudja hány éves szarkalábakban rejlő üzenet átvételéhez legtöbb esetben nem elég a jelek felismerése, a tárgyi tudás, a logika – intuíció, átélés, a régholt rovóval való valamiféle azonosulás is szükséges. A képein megjelenő rovásjelek nem dekoratív – pláne nem magyarázó szándékuak, inkább a múlttal való azonosulás jelzései.
Nem ismerhetjük igazán legtávolabbi őseink lelkiségét.Ránk hagyományozott kincseikben: a csodálatos nyelvben, a dallam és formavilágban ott rejlik azonban lelki portréjuk számtalan vonása. Kellő érzékenységgel és elmélyültséggel ezekből megtudhatjuk, hogy milyen áhítattal keresték Istent, milyen érzelmekkel kötődtek embertársaikhoz és a világhoz, milyen bölcsességgel vették tudomásul a Kozmosz és a földi élet jelenségeit.
Egy indián festő indiánsága nem arról ismerhető fel a képe alapján, hogy egy pumát választ tárgyául, hanem hogy a művön tisztán érzékelhető az ember és a természet generációkon átívelő fizikai és misztikus kapcsolata. Nem biológiai lény, hanem az évezredes félelem, tisztelet és együvé tartozás jelenik meg az akár konkrét, akár elvont formákban.
Bicskey Zsolt képeiről sem a valóságos vagy akár legendás történelmi alakok néznek vissza, még kevésbé egy adott történelmi kor vagy pillanat illusztrációi.Bizonyos értelemben kilépnek az időből, hiszen valójában a pszihikum mélyéről felbukkanó ősképek, archeticusok ezek, és így üzenetükkel rezonanciát váltanak ki a nézőből, s identitásának mélyebb gyökereire figyelmeztetik.
A lélektől lélekig vezető út a múlt irányában sincs teljesen elzárva még, de nem ismerhetjük fel küldetésünket, bizonytalanná, jellegtelenné válhatunk,ha nem őrizzük meg ezt az utat.
A virtuális kiállításon látható képek egy ma élő magyar ember ilyen “lélekútjának” vagy útkeresésének őrkövei.
