A hűség zsoltára
Hommage Prof. Dr Papp Lajos
Mert nem ölhették meg gonosz ostobák,
Szabadon száll lelke köztünk, mint a láng –
Szívünkben él a sólyom hitű ember,
Kinek a bűn-bilincse, ismeretlen,
S Nimród jele fénylik égő homlokán.
Azért születünk, hogy szépen éljünk,
Otthonunkat, ne hagyd, hogy elvegyék,
Szülőhazánk, egyetlen reményünk,
Nem adjuk soha, szabad szellemét –
Nem hagyjuk el, kit ránk bízott az ég.
A Magyar Szent Korona
Szent kartusa vagy, és királyi éke,
Hű magyarjaidnak: Nimród talizmán.
Hiába tört éj, balsors nemzetünkre,
Nélküled, bitorló, nem lett itt király.
Benned ég még az ősi hit visszfénye,
Mély titok zár körül, és száz legenda.
Mikor, hol készült szerencsénk edénye?
Ez glóriás hitünk attribútuma.
Ész, szív, virtus, képzelet, ős Napkelet
Aranykori szépsége jött el veled,
Bő örökséggel, királyi Szkytia.
Ahol megszületett szittya nemzeted,
És lett nimród magyarok híres fia:
Atilla, Buda, – Szent Arimáthia,
Jézusi gyökerét őrzi még a pánt, –
Hát gyógyítsuk végre rontott Korpuszát!
Csíksomlyói áldás
Kérünk Teremtő, Boldog Anyánk:
Hallgasd meg szerelmes imánk!
A Föld, a Nap, a Hold, s az Ég,
Köszönti a fény hun ünnepét,
Hegy-völgyeid, fenyveseid,
Egyetlen dalban zengve zengik,
Dicsértessél Öreg Isten,
Piros Pünkösd királyt váró,
Anya hitű szeretettel!
Szívemből kiáltok: Istenem!
Hozzád száll szomjazó lelkem!
Édes hazánk védelmezőit,
Nimrud apánk gyermekeit,
Áldd meg hittel, kegyelemmel,
Karacsúnyi fényességes,
Szabadsággal-szerelemmel!
Te megtartottál Öreg Isten,
Búcsújáró ünnepekkel!
Most Hunor-Magor reménységgel,
Székely-magyar híveiddel,
Áldást mondunk: Isten-Isten!
Csíksomlyói Pünkösd-város,
Szentkoronás Turul Álmos,
Nimrudhoz hű verseinkkel
Fohászkodunk: gyermekeid:
Dícsértessél Öreg Isten,
Imádságos Édesanyánk,
Boldogasszony könnyeinkkel.
Ünnepi köszöntő
Lelkemben zendülés, harangszó
És fényes kürtök riadóznak,
Oltárnál megáldott szavakból,
Himnusz szól: Pro Patria Nosztra!
Szabadság: Petőfi reménye!
A legjobbak meghaltak érte,
De emberségük csillagfénye,
Fáklyát gyújt szívünk ünnepére.
Távoli csillagként derengő,
Most visszatérő, égi fények,
Trianon vérfoltos egéről,
Visszahozzák régi reményed!
A jövő fátyolát szaggató,
Fényes, égen-járt, pünkösdi szél,
Mesél Erdélyről, igazságról –
Új honfoglalásra ösztökél!
Hazát! Hol szüretkor bor dalol –
Asszonyok, édes mosolyáért,
Kacagás kél a hegyoldalon –
Ahol az élet? – ember játék.
Hol, bölcsőt ringat a szerelem,
És a szép, hajnali szabadság
Hagyja, hogy megértés szülessen:
Ott legyen szabad – édes hazánk!
