Nehéz időket élünk és még nehezebb idők jönnek. A hazánkat és egész Európát sújtó népvándorlás vészjósló. Ilyenkor történelmi megtapasztalásaink alapján emlékeztetnünk, figyelmeztetnünk kell.
Elkészült Gábor Ferenc új könyvének kézirata, amelyet még a nyomtatott változat megjelenése előtt folytatásokban közzéteszünk. A szerző a köröstárkányi és a kisnyégerfalvi 1919-es magyarirtás után a pár kilométerrel odébb, Magyarremetén 1944. szeptember 23-án meggyilkolt 42 magyar történetét dolgozta fel. A Fekete-Körös völgyi magyar vértanúság feltárása még ezzel a harmadik könyvvel sem teljes.
A majdnem száz évvel ezelőtti történésekből kiemelt emberi sorsok legyenek örök emlékére a meggyilkoltaknak – minden magyar vértanúnak, és figyelmeztessék a ma élő nemzedéket…
Isten se akarja…
1944. szeptember 23. – Magyarremetén történt
I. rész
MAGYARREMETE
Magyarremete település az egyik legrégebbi magyarok lakta község, a Fekete-Körös völgyében. Még áll, végvárként őrizve egy maroknyi magyart. Habár a többi magyarok lakta településtől eltérően nem a Fekete-Körös partján, árterületén fekszik, régi Árpád-kori temploma bizonyítja, hogy ősi magyar település. Nyilván az ide települtek is sok ideig gyepűvédő feladatokat láttak el, ugyanúgy, mint a többi Belényes-medencei helység lakosai. Ma úgy tűnik, hogy Magyarremete elszigetelten, szigetként élte, éli életét, még a többi Fekete-Körös völgyi településtől is. Nem volt ez mindig így, hiszen a Váradi Regestrum szerint 1422-ben Magyarremetével egyetemben Alsó- és Felsősolymos falvakat még magyarok lakták. Mára már csak Magyarremetén maradtak magyarok, Árpád-kori templomuk köré tömörülve.
Jelenleg is őrzik, mint a Fekete-Körös völgy többi magyar települése is, régmúlt időkből átmentett archaikus nyelvüket, szokásaikat. Ma is templomba járó, többségükben, református hitű emberek. Sajnos, mint a legtöbb magyarok lakta településen, Magyarremetén is a közigazgatásból mind jobban kiszorulnak a magyar nemzetiségűek. Számottevő az elvándorlás is. A mai viszonyok között az apáik, elődeik által nagy becsben tartott földművelésből már csak kevesen tudnak megélni. A környéken mind kevesebb a biztos megélhetést nyújtó ipari létesítmény, vállalkozás.
Az eladdig római katolikus hitű remeteiek ugyanúgy, mint a többi Fekete-Körös völgyét lakó magyar, a 16-ik század végén áttérnek a református hitre. A templom belső falainak szentképeit lemeszelik, azonban a Szent Istvánt, Szent Lászlót és Szent Imrét ábrázoló freskók az évszázadok folyamán eredeti mivoltukban megmaradnak. Töredékében még Mihály arkangyal és Jézus ostorozása is látható.
Hogy valamikori lakosai gyepűőrök voltak, illetve a Biharrósián keresztül Királyhágó felé vezető fontos utat őrizték, bizonyítja, hogy 1520-ban Magyarremete vámhelyként működik. 1552-ben 13 telke van, de a törökök elvonulásával lakosai megszaporodnak. * Győrffy I: Magyar nép – magyar föld.
A történelem folyamán sokat szenvedett magyar közössége: 1645-ben megszállják a törökök, 1691-ben leég az egész falu. Volt olyan év is, amikor az árvíz okozott károkat. Szerencsére az ősi település nem pusztul el és folyamatos a magyarok jelenléte. Ám, hogy lakosai a sok csapás alatt megfogyatkoztak, románok is betelepedtek a sok évszázadig csak magyar településbe. 1704-ben a falu 39%-a román, 1720-ban már csak 30%, 1770-ben 26%, 1828-ban 25%, 1910-ben újra 33%. Tehát Remetén is fellelhető jelenség, mint más, még magyarok lakta településen, hogy valójában a románság térhódítása az 1800. évek végétől egyre erősödik. * Győrffy I: Magyar nép – magyar föld
A település neve azt bizonyítja, hogy valamikor Románremete is létezett, de vagy beolvadt Magyarremetébe, vagy pedig a falu valamelyik románok lakta része a román, a magyarok lakta pedig a magyar nevet viselte. A régi és mai település három részre tagolódik: Felszeg, Alszeg és a Zug. Az utcákból sikátorok vezetnek a mezőkre, nevezetesebb a Béládi sikátor, ahol egykor kimondottan csak magyarok laktak. Magyarremete évszázadokon keresztül kapcsolatban állt a többi magyarok lakta faluval, ugyanis Gyepű vagy Felsősolymoson (Soimus) és Alsósolymoson (Pokola) keresztül összeköttetésben volt, lehetett a Fekete-Körös partjára épült Belényessonkolyossal és Jánosfalvával. Vagy éppenséggel Belényes várossal is. Mint Győrffy István írja, Gyepűsolymos népessége 1600-ban egy kivételével mind magyar volt. Alsósolymost még 1704-ben is csak magyarok lakják, hogy 1720-ra már valamennyien eltűnjenek. Tehát e két falu lakossága valamilyen okból kifolyólag elvándorolt. Így maradt Magyarremete egyedüli magyarok lakta helységként, a Fekete-Körös völgyében magyar szomszédok nélkül. A remetei közösség sorsa, időben és térben megegyezik a többi magyarok lakta településével. Az első világháborút követő zavaros éveket még civil emberveszteség nélkül vészelte át a falu. A második világháborúban már nem voltak ennyire szerencsések a magyarremetei magyarok.
Az 1940-ben történt határmódosításkor Magyarremete a többi magyarok lakta településsel egyetemben Románia része maradt és mégis 1944 őszén, szeptember 23-án a Magyarremetére bevonuló román csapatok negyvenkét (42) magyar embert lőttek agyon a falu magyarjai közül, négy remetei magyart pedig elhurcoltak és Kishalmágyon végeztek ki – csak magyarságuk miatt!
A meggyilkoltak listája:
1. Béládi János 48 éves
2. Béládi Lajos 44 éves
3. Béládi András 20 éves
4. Bálint János Máté 38 éves és fia
5. Bálint János 14 éves
6. Bálint Sámuel 47 éves
7. Bálint Mihály Bodrog 41 éves
8. Fenesi Péter 38 éves
9. Gergely László Zsolt 42 éves
10. Géczi András 45 éves
11. Horváth Imre 78 éves
12. Kovács István Tamás 61 éves és testvére
13. Kovács János Tamás 64 éves
14. Kurucz Mihály 63 éves
15. Lukács István G 24 éves
16. Lukács László G 21 éves
17. Lőrincz László 74 éves
18. Molnár János Kósa 85 éves
19. Molnár László Jámbor 62 éves
20. Nagy Ferenc 53 éves
21. Szabó András Birta 36 éves
22. Szabó Antal 68 éves
23. Szabó Sándor 64 éves
24. Szabó Márton Burcul 68 éves és fia
25. Szabó András 41 éves
26. Szabó István Pipusz 44 éves
27. Szabó Sándor Birta 54 éves
28. Tamás János 73 éves és fia
29. Tamás János 47 éves és fia
30. Tamás István 12 éves
31. Tamás Ferenc 49 éves és fia
32. Tamás András 17 éves
33. Tamás István 48 éves —- 49???
34. Tamás Sándor 63 éves——68 ????
35. Vura Ferenc 42 éves
36. Zsurkó Mária 34 éves és fia
37. Lukács József 14 éves
Kishalmágyra elhurcoltak és ott meggyilkoltak névsora:
38. Ifj. Tamás Ferenc 20 éves
39. Bálint István 20 éves
40. Szabó András Izsa 62 éves
41. Kurucz József 49 éves
42. Szabó Sándor 64 éves – másnap halt meg szívinfarktusban, az elszenvedett lelki traumák nyomán, miután az előző napi kivégzettek közül élve került ki!
Öt halára szánt férfi túlélte a magyarirtást:
Kádár Miklós, Lukács János, Gergely Sándor, Szabó Sándor és Petrikó Sándor.
A második világégés különböző frontjain életüket vesztett remetei férfiak névsora a református templom falán található emléktábla szerint:
Kurucz István Poják 21 éves
Kenderesi János 25 éves
Szabó János Hambár 29 éves
Bálint János Sonka 30 éves
Petrikó István Finánc 34 éves
Kurucz János Putyula 34 éves
Molnár Mihály Réti 35 éves
Kovács László Tamás 32 éves
Kovács László Jencsi 37 éves
Lukács János Jöda 38 éves
Márton Mihály Panda 37 éves
Köteles Károly 34 éves
Bálint István 28 éves
Balla Ferenc 27 éves
Kovács János 23 éves
A magyarremetei temetőben nyolc hősi halált szenvedett magyar honvéd is nyugszik:
Albert Imre 19 éves
Lázár György 21 éves
Balogh János 21 éves
Kovács György 27 éves
Nagy Károly 23 éves
Fris Gyula 29 éves
Jakab András 32 éves
Cseke Béni 29 éves
( Két honvéd hamvait hazaszállították.)
A Remetét orosz nyomásra elhagyó román csapatok, szeptember 24-én a Fekete-Körös alsó folyásában lévő Gyantán folytatták a magyarirtást.
Az Árpád-kori templomtól nem messze még meglátogatható a település felújított vízimalma, mely 1642-ben épült. A környék nevezetességeihez tartozik a falu határában lévő több mint négyszáz éves tölgyfa, a Magyarremetétől kb. kilenc kilométerre lévő mézgedi cseppkőbarlang, valamint a nemrég megnyílt biharóssiai kristály barlang. A faluban „Turul” néven vendégfogadó működik, ahonnan csillagtúrákat szerveznek a Fekete-Körös völgyébe látogatók számára. A szállás mellett, helyi jellegzetességű ételekkel is fogadják a vendégeket. Az ide látogatók betekintést nyerhetnek az itteni szórványmagyarság életébe, mindennapjaiba. Megcsodálhatják a természeti értékekben tobzódó vidéket és a sajátságos történelemmel rendelkező, még létező magyar közösségeket.
Közigazgatásilag Magyarremete községhez tartoznak még Mézged (Meziad), Petrósza (Petroasa), Dragota (Drágoteni) és Gyepűsolymos (Soimus).
A 2011. népszámlálási adatok alapján Magyarremete lakosainak száma 836., ebből 520 magyar nemzetiségű, ugyanakkor a község lakosainak száma 2900.
Ma a faluban már csak 1-4 osztályos magyar iskola működik.
(folytatjuk)
Gábor Ferenc
Köröstárkány, 2015. szeptember
