Morvai Ferenc beszéde
Papp László Aréna.
Budapest 2015.07.17.
Hát igen! 5 évet kellett várni az igazságra!
Morvai Ferenc kazánokat gyártó vállalkozó áldozatos munkájának köszönhetően (Kiszely István antropológus profot is bevonva) hazakerültek Petőfi csontjai a Fiumei úti temetőbe.
A kései rokonok délelőtt voltak ott zártkörű temetésen, a nemzet fiai délután mentek hosszú sorokban.
Felettünk drón körözött — gondolom a “rögzítés” végett.
RENDKÍVÜL FONTOS HÍR !
Az oroszok iratokkal bizonyították, hogy 1848-ban valóban elhurcolták Petőfi Sándort!
(Nesze neked magyarnak nevezett tudományos Akadémia!)
– Kérem a hírt megosztani.
MVSZ Sajtószolgálat <sajtoszolgalat@mvsz.hu>
Tegnap a Magyarok Világszövetségének székházában megtartotta könyvbemutatóval egybekötött sajtótájékoztatóját Alakszej Vasziljevics Tyivanyenko, korunk egyik legismertebb Petőfi-kutatója.
A magyar sajtó egyetlen képviselője sem jelent meg.
Miként a Magyar Tudományos Akadémia és a Hadtörténeti Intézet és Múzeum szakemberei úgyszintén távol maradtak.
Pedig Tyivanyenko professzor könyvében olyan információ látott napvilágot, amelybe alighanem beleremeg a hivatalos magyar tudománnyosság.
Kíváncsian várjuk, milyen magyarázkodásba kezd most Hermann Róbert…
Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke Fuksz Sándor elnökhelyettes, az MVSZ Petőfi Sándor Bizottságának koordinátora és Kiss Endre József, a Sárospataki Református Kollégium Nagykönyvtárának igazgatója, az MVSZ Elnökségének és Petőfi Sándor Bizottságának tagja társaságában fogadta
a Burjátországból érkezett orosz professzort.
Alekszej Vasziljevics Tyivanyenko ünnepélyesen átadta a Magyarok Világszövetsége elnökének azt a föld-ereklyét, amelyet Barguzinból, Petőfi Sándor sírjáról hozott.
Ezt követően A.V. Tyivanyenko bemutatta idén, orosz nyelven megjelent könyvét
http://www.egipatrona.hu/mvsz/index.php/2731-petofiert-meghivo-sajtotajekoztatora-tyivanyenko-professzor-uj-konyvenek-bemutatoja , melynek címe:
A titokzatos idegen Szibériában, alcíme: Petőfi Sándor rabként Barguzinban.
A könyv részletesen ismerteti Petőfi Sándor szibériai életszakaszát, és egy olyan információt közöl, amely minden valószínűség szerint új fejezetet nyit a magyar állam és szakosított intézményeinek életében. Legalábbis a Petőfi Sándor életének és halálának kutatásáért felelős intézmények, valamint a magyar hadifoglyok sorsának követéséért, emlékük ápolásáért közpénzből fenntartott állami intézmények életében.
A.V. Tyivanyenko könyvében közli – és mi is itt megtesszük – az Orosz Föderáció Igazságügyi Minisztériuma hivatalos honlapjának www.minjust.ru http://www.minjust.ruu azon világhálós címét, amelyen a Bajkálon túli területek büntetésvégrehajtási intézeteinek történetét ismertetik, és ahol tételesen ez az állítás szerepel:
1849-ben deportáltak magyar szabadságharcosokat Szibériába, és közöttük volt a neves magyar költő, Petőfi Sándor is.
A szóban forgó világhálós cím: http://to75.minjust.ru/node/4144
Az ott olvasható tanulmány címe:
История пенитенциарной системы тесно связана с Забайкальем
(A Bajkálon túli terület büntető végrehajtási rendszer története)
A fent hivatkozott, és a magyar „tudományosságot” súlyos kihívás elé állító mondat, pedig ez:
В 1826 году в Забайкалье прибыли декабристы, положившие начало почти столетней истории политической каторги. Вскоре за ними последовали участники польского национально-освободительного движения, борцы за свободу Венгрии (в Баргузин был сослан известный венгерский поэт Ш. Петефи), а позже петрашевцы, революционеры-демократы, народники, представители различных социалистических партий.
(1826-ban érkeztek a Bajkálon túli területre a dekabristák, és ezzel kezdődött a politikai büntetőtáborok évszázados története.
Hamarosan következtek a lengyel nemzeti felszabadító mozgalom részvevői, a magyar szabadságharcosok(Barguzinba száműzték az ismert magyar költőt Petőfi S.-t),
és később Petrashevszky követői, forradalmi demokraták, populisták, a különböző szocialista pártok képviselői.)
Kíváncsian várjuk az MTA hivatalos megszólalását. Nem kevésbé érdekes a Hadtörténeti Intézet és Múzeum elvárható megszólalása is. Elsősorban parancsnok tudományos-helyettesének,
Dr. Hermann Róbertnek a megszólalása, aki eleddig a legádázabb tagadója volt annak, hogy 1849-ben a cári orosz intervenciós csapatok magyar hadifoglyokat hurcoltak volna magukkal.
Talán, tudóshoz méltóbb lett volna a tagadás helyett kutatni az igazságot…
